-Az utolsó kapcsolja le a villanyt! - hangzik el a kérés Bencétől. Pont vége az utolsó filmnek, a takarítás zajlik serényen és alaposabban a megszokottnál.

Nem kell sietni.

Egy ideig nem repkednek zabolátlan kukoricaszemek a székek alá, nem szürcsöl diétás kólát senki sem. Külső utasításra zárni kell. Bizonytalan ideig. Itt ma semmi sem biztos. Nincs kiskapu Még egy utolsó ellenőrzés éjfél előtt pár perccel. Minden zárva, táblák kitéve Bence, a vezető is hazamehet. A szokottnál komótosabban készülődik, elmélázik közben. Mintha a rács is lassabban ereszkedne alá a magasból, mintha tudná, hogy most lecsukódik, izolál, de holnap nem kell felrepülnie a magasba. Holnapután sem.

Máskor örömmel int a még éppen záró sorstársainak, a fagyipult mögött csomagoló eladónak, a kávézósoknak, bárosoknak, takarítóknak. Most inkább kihagyná a talalkozót, de mintha nem is lennének már annyian, mint máskor ilyentájt. A parkoló is szokatlanul üres, talán nem is baj. Az utcák némaságba burkolóznak. Ez a némaság most egy kicsit más, egy kicsit aggasztóbb, egy kicsit ködösebb, egy kicsit váratlan. A gondolatok hiába pörögnek a hogyan tovább körül. Nem tudod, hogy mire készülj. Bence lassan hazaér, halkan kattan a zár, az alvó család álmát nem zavarja meg. Ideje neki is nyugovóra térni, kipihenni a mai napot, ki tudja mi vár rá holnap.

Egy távolabbi csendes kisvárosban is szokatlan események dúlják fel a kedélyeket. Márciusban teli parkolók, üres polcok, "idegen" autók lepik el a tereket. Micsoda időket élünk! Júniustól persze nagy itt a nyüzsgés, azt mindenki ismeri már, de most sokan nem értik a tömeget. Többek között azért sem, mert lépten-nyomon azt hallja, hogy jobb most otthon maradni. Úgy látszik más nem olvas, nem lát, nem hall. Anita, Teo és Marci épp felkészülnek amire igazán nem lehet felkészülni. Vállalkozásuk van, mely a leginkább érintett, de ebben a helyzetben be kell fejezni azt, hogy csak a pénzre gondolnak, s arra hogyan tovább, ha...ha ez az állapot sokáig tart...nem tudják mi lesz, mint ahogy mások sem.

Ez akkor most a világvége? Hát, ennek a világé biztosan. Ennek, ami kizsigerel, ami csak az ego kielégítésével foglalkozik minden- és bármiáron. Ennek, ahol a pénz a legnagyobb hatalom és az ész valahol hátul kullog a sorban. Így nem lehet tovább élni. Mit lehet hát tenni? A Föld egy szegletében okozni egy kisebb zűrt? Áá, semmi hatása nem lenne 3 napnál tovább. A Föld több kis szegletében összehozni valami meghökkentőt? Dehogy! A világra kell szabadítani valamit, ami észhez térít, ami nem olyan, hogy csak úgy rázol egyet magadon és mész tovább. Ami térdre kényszerít, de annyira bevered a térded, hogy egyhamar nem állsz fel.